FA KERTI BÚTOROK GONDOZÁSA

 

A fabútor báját, értékét talán legjobban az élő virághoz lehetne hasonlítani: gondozást igényel és érzékeny - de meghálálja, mert ÉLŐ.

Kis gondozással egy életre BÚTOR marad!

Alapanyag a nyár- ill. akác (ez utóbbit faanyagot pl. a kerti hintaágynál a lábazat résznél használom), melyet fapáccal színezünk és színtelen lakkal védünk.

A bútor bírja a vizet, nyugodtan végezhetik a tisztítását vízzel!

Kültéri igénybevételre is alkalmas, de igazán a fedett teraszt szereti. Ilyen esetben is igény szerint azért 1-2 évente lakkozzuk le színtelen csónaklakkal, főleg a vízszintes felületeket (a lakk kereskedelmi forgalomban szinte bárhol kapható). Előtte nem túl durva, 140-220-as szemcsenagyságú csiszolópapírral csiszoljuk fel a felületet!

Ez a munka néhány óra és nem igényel különösebb ügyességet, szakértelmet (esetleg egy helyi szakember néhány ezer forintért megcsinálja).

Ha kénytelenek vagyunk a napon tartani, (egy fa árnyéka is sokat segít), akkor sűrűbben, 3-6 havonta lakkoznunk kell! A mielőbbi lakkozást jelzi, ha néhol szürke elszíneződés jelentkezik.(az elvékonyodott lakkréteg már nem védi a felületet.)

Ha nincs lehetőség a rendszeres kezelésre és a szabadban (a napon) tartjuk, a következő hibák fordulnak elő:

• A nap UV-sugárzásától a lakk elvékonyodik, majd részlegesen eltűnik A lakk nélküli helyeken a pác elszürkül.

• A vízszintes felületen tartósan megálló víz a csomók, csomorok mentén beszivárog és a megduzzadó fa kiemelkedik a felületből, emiatt a lakk 2-3 mm szélességben felválik.

• A tartósan vízben álló lábak alulról felázhatnak, és ilyenkor ledobja a lakkot 3-8 cm magasságban. (ez bármilyen fabútorra igaz)

  Ez a probléma elkerülhető, ha picit 1-2 cm-t megemelik a lábakat (akár egy db kavics is jó, ez gyakorlatilag nem vehető észre).

Kicsit ijesztően hangzik, de nem olyan nagy a baj, csak nagyobb a munka.

A következőket tegyük:

Erőteljesen csiszoljuk fel a lakkozandó felületet! A szürke elszíneződés helyét a vásárláskor kapott fapáccal dörzsöljük be erélyesen (kis db rongy nedvesítve páccal), majd várjuk meg, míg megszárad. A kiemelkedő részeket (általában csak néhány cm²) csiszoljuk szintbe és szintén dörzsöljük be páccal! A lakkot bőkezűen hordjuk fel, hogy a hajszálrepedéseket is feltöltsük!

Mindez a munka elkerülhető, ha rendszeresen - de az első elszürküléskor mindenképpen - lelakkozzák a bútort.

A bútor alsó, nem látható felületét NE lakkozzuk, hagyjuk lélegezni a fát!

 

Berepedés

 

Ritkán, de előfordul, hogy a koncentrált napsütés az asztallap alja és felülete között akár negyven fokos hőkülönbséget produkál, és a lapvég bereped. Ilyen esetben vagy javítjuk, vagy a vevőt kérjük föl a mintegy 5 percnyi munka elvégzésére. 180-250-es szemcsenagyságú csiszolóvászonnal bele kell nyúlni a résbe és megcsiszolni, majd a repedés szélét legömbölyíteni. Ezután bele kell csepegtetni a tőlünk kapott javítófestéket.

Akit zavar a repedés, bárhol kapható, gyerekek szánt gyurma is megfelel a rés kitöltésére. Nagyobb mennyiségű anyag esetén, vékony rétegben, egy-két napi száradást beiktatva kell a gyurmát felvinni. Vizes vagy olajos kézzel kell a végén elsimítani, majd rálakkozni. Vigyázzanak, hogy ne maradjon gyurma a felületen, mert mattá teszi a lakkot. Lanygyos, mosószeres vízzel érdemes megtisztítani.

Bővebben:
Forrás: https://kertibutor.freewb.hu/kerti-butor-gondozasa/

Ha Önök kicsit felszisszennének a bonyolult leírás, kezelés miatt, higgyék el, ezek a problémák minden olyan kültéri fabútorra igazak, melyek anyaga nem trópusi keményfa (ezeknél hosszabb idő után jelentkezik), csak nem közlik Önökkel.

Éljenek a virágok és éljen a FA!

 

Használják egészséggel!

Kívánja ezt Önöknek

a Faműves