Állj meg egy szóra vándor!

Létezik talán minden emberben egy vágy, keresni a szépet.  Mások számára ez lehet autó vagy hegycsúcs, nekem ez a FA.

Valahol megbújik benne a szikrázó nyári napokon magába szívott napfény és az illatok felhői, melyek tavaszi hajnalokon elárasztják az erdőt. Benne kell lennie a madarak élettől duzzadó énekének, a lombok zsongító susogásának is. A kéreg durva redőiben, az erezet bonyolult harmóniájában rejlő ősi titkoknak és a hőségtől reszkető levegőben lebegő por szagának.

Nem olyan nagy dolgok ám ezek… ha vannak.

Ha bele tudsz ülni, ha simító kezeddel magadba tudod fogadni, ha ott van melletted. Csendesen megbúvik otthonodban, és lassan kibocsájtja az évtizedek alatt magához vonzott életet.

Súlyos szavak ezek, és amit én tettem hozzá e nemes szépséghez nem is olyan sok. Az én dolgom csak annyi volt, hogy, bontsam ki, tárjam elétek az erezetek ősi fonódásait, a vonalak pihentető táncát, kiigazítsam a formák lágy íveit.

Ha megfáradsz életünk lüktető rohanásában és szükségét érzed némi segítségnek, kérlek, válassz magadnak és

ÉREZD MAGAD OTTHON!